Balatonszemes település sírversei Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, nem tudja mi a fájdalom. Szeretetben éltél köztünk gazdagon Mint a Tavasz, elmentél egy napon. Minden virágban Téged látunk - Mindig hazavárunk. Életem fonalát a halál elvágta... Mondjon el egy miatyánkot Aki a sírom előtt megáll. Erejét ketté törte az élet vihara vele szeretet, jóság, vidámság szállt sírba. Vándor ki erre jársz, sírj vagy nevess, zokogó víz Balatonszemes Fái görcsben a tóra hajolnak, hatalmas nagy fia holtán ki voltál Latinovits Zoltán. Pünkösdi lángnyelv júniusi szélben lecsap a habokra, parányi vakokra, boldog vagonokra. Napfogyatkozás egy júniusi éjben. A küzdelmes életnek vége a fájó válás, reményünk a viszontlátás. Megpihen a dolgos jó apai szív áldás és hála övezi e sírt, Szerető férj voltál drága édesapa Bánatos családodnak most az őrangyala E csodálatos földnek a legnagyobb csodája az ember. Ki minden fájdalmat legyőz a temető csendjében. Testünket a föld emészti, Lelkünket isten ege őrzi. "Az értelmesek pedig tündökleni fognak, Mint az égboltozat fénye: és kik igazságra oktatnak sokakat mint a csillagok örökkön örökké." Jóságos szíved míg élt mindig engem féltettél és itt hagytál engem betegen s te mentél el helyettem Édes apa A port elviszi a szél, A szeretet örökké él. -------------------------------------- A balatonszemesi temetőben nyugszik Latinovits Zoltán és féltestvére, Bujtor István. Latinovits Zoltán sírfelirata: "Vándor, ki erre jársz, Sírj vagy nevess, Zokogó víz Balatonszemes Fái görcsben a tóra hajolnak, Hatalmas nagy fia holtán Ki voltál Latinovits Zoltán. Pünkösdi lángnyelv júniusi szélben Lecsap a habokra, parányi vakokra Boldog vagonokra. Napfogyatkozás egy júniusi éjben." (Nagy Gáspár) Bujtor István sírfelirata: „Föladata elejitől az volt, az maradt, hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önképét, a század testének tulajdonalakját és lenyomatát." (Hamlet)